A következő címkéjű bejegyzések mutatása: irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: irodalom. Összes bejegyzés megjelenítése

2020-03-08

Téridő-óceán



Szikrázó éjszakai égbolt






Izzadt nyár volt – fáradt.

Remegő emlékként idézem fel szádat –

szóbuborékaid iszapból szállt hangok,

nem fogta fel elmém, a tavon visszhangzott.



Mikor elpattantak a fátyolos szógömbök,

csak néztem ajkad ívét, mint dacosan felgyöngylött.

Ócska horgonyláncként csikorgott az idő,

s e rozsdás pillanatban megszorult a tüdő.



Most balga ősz van – álmos.

Szemed kísértete a tó felett szálldos,

felizzik – elhamvad, mint régmúlt éjszakán

a szikrázva ránk hulló téridő-óceán.






2006-11-07


2014-10-08

Ötvenhét villanás



A költészet falán



(57. születésnapomra)





Kínos meghatódás, fura döbbenet,

ötvenhét villanás, égre írt jelek

mintáján matat a nagyra nőtt gyerek,

s lemondó mosollyal magára mered.



Ha a múlt hullámán felbillen a kedély,

a leghízelgőbb toposz is üres csanak,

bár konok elmékben az igaz szó veszély,

a való halkan kacag, mint csörgedő patak.



Kínos kedvetlenség, jeges döbbenet,

ötvenhét villanás, égre írt jelek

mintáján matat a nagyra nőtt gyerek

s lemondó mosollyal magára mered.



Ma az időtlenség képzete tart velem,

utamon nyár karol, ősz bora nem űz,

kedvesem szelíden szorítja meg kezem,

pillantása árnyas, akár a kerti fűz.



Kínos meghatódás, fura döbbenet,

ötvenhét villanás, égre írt jelek

mintáján matat a nagyra nőtt gyerek ­

s lemondó mosollyal magára mered.



Egyszer csend lesz, béke és nyugalom,

ráérünk a létezésről társalogni talán,

mikor körbenézünk Keleten s Nyugaton ­–

hagyunk néhány betűt a költészet falán.





2014. 08. 20.