Visszatérő álmom

Visszatérő álmom: málló templomtorony

ócska órájaként önmagam álmodom

augusztusi fényben. Ötven szúró ékkel

testem tengelyében, delet ütök éppen.





Izzadt ruhám zsibbadó testemre tapad,

sivatagvárosban ellenségem a Nap.

Múló időm perc-porában fulladozom,

mászva visz előre néhány rozsdás izom.





Szememben kvarchomok, torkom kőpor-száraz,

utolsó erőmmel felidézem szádat,

hullámzó szavaid - hangjuk harang-tenger,

kattan a szerkezet... időt nyer az Ember.







2007-06-20

Groteszk

Fonnyadzik elmémben a setét, bús idő,

érzem tagjaimban: fájt nyit meg a jövő.

Ráró gondolatom éjszakában járó,

tudásszenvedélyem böglyöket utánzó.



Bár semmibe haraptam ivor fogakkal,

részeg hajnalokon horhosban kutattam.

Későn nyílt fel szemem, látásom még homály,

tétova tanaim lomtára: csúf hodály.



Száz felé félúton, merengésem groteszk,

gond kavarog bennem, s gazdátlan arabeszk.

Szédülés környékez, kimarjult a kedvem,

akárhogy számolom - nyolc nap múlva ötven...

2007-08-12