Egy megrázó hír:
„Egyelőre ismeretlen
okból meghalt Nagy György, a köztévé legendás műsorvezetője, olyan
műsorok arca, mint az Ablak, A Reggel, a Naprakész, a Szabadság tér 17,
a Hol-Mi?, a Főtér vagy a Rocklexikon - jelentették be a rokonok a
Facebookon.”
Amikor még a 90-es években, az Ablak
adásait nézve megkedveltem Nagy Györgyöt, nem tartottam
elképzelhetetlennek, hogy személyesen is kapcsolatba kerüljek vele,
mivel munkámnál fogva gyakran találkoztam és beszélgettem hazai
filmekben és TV csatornákon szereplő ismert személyiségekkel. Álmomban
sem számíthattam viszont arra, hogy őt családi szálakon keresztül
ismerem meg.
2010-ben jártam először „Földim” – kedves feleségem – szüleinek csókakői aprócska birtokán.
Akkoriban kérdezte – sajnos azóta szintén eltávozott apósom –, hogy
ismerem-e a TV-s Nagy Gyurit? Elmondtam neki, hogy taxisként anno sokat
megfordultam a Szabadság téri székházban, és napi kapcsolatba kerültem
az ott dolgozó hírességekkel, sőt egyikkel-másikkal remekül el is
beszélgettem egy-egy hajnali beszállítás, vagy késői hazamenetel
alkalmával, de speciel a Nagy Gyurit nem ismerem személyesen. Apósom
erre felcsillanó szemmel azt felelte, hogy pár évvel ezelőtt még fürödni
is átmehettem volna hozzá, mivel a szomszéd telek eredetileg az övé
volt, és a négy kis unokával gyakran jártak át lubickolni a kerti
nagymedencébe. Most viszont, hogy már új tulajdonosa van a szomszéd
ingatlannak, Gyuriék nemrég telefonáltak, hogy lejönnének kicsit
szétnézni és vendégeskedni – trécselni, emlékezni a régi szép időkre,
amikor még az ő lányuk is apró gyerek volt és együtt zsibongott,
pancsolt és labdázott a népes gyerekcsapat.
Akkoriban még
jobban ráértem, és havonta felkerestük a szép fekvésű, Vértes oldalában
álló, a Balaton irányába, valamint a Bakonyra néző telken 30-éve,
„betonyp ” technológiával épült örök panorámás házikót. Amit tudtam
helyrehoztam az elhanyagolt épületen, és határozottan gondozásba vettem a
telket. Lett is látszatja, mivel egyszerre annyi gallyat és
sövényvesszőt vágtam le, hogy teherautót kellett felfogadni az
elszállításhoz.
Előfordult később is, hogy a mama felreppentette a hírt: jönnek a Gyuriék a Csókakői Várnapokra és meglátogatnak bennünket!
Ilyenkor gyorsan rendet vágtunk Földimmel a birtokon, és alaposan
kitakarítottuk az imitt-amott rosszul illeszkedő lapokból összerakott
kis házat. Sajnálatunkra azonban ezek a találkozások valamiért utólag le
lettek mondva.
Szóval Nagy Gyuri és családja hiába volt
vissza-visszatérő beszédtéma (a mama mindig úgy mesélte a Naggyuris
híreket, mintha régi barátomról lenne szó) és hiába találkoztam a csókai
kis házban időről-időre a még Gyuriéktól kapott tárgyakkal, feliratos
ajándék bögrékkel, a személyes megismerkedés elmaradt.
Aztán
mintha mégiscsak megérett volna rá az idő, a véletlen kézzelfogható
közelségbe irányított bennünket. Ez a találkozás 2011. június 5-én, az
Ünnepi Könyvhét budapesti eseménysorozata alatt, a Vörösmarty tér
forgatagában történt.
Jómagam, mint irodalmi portál szerkesztő,
önfeledten fotóztam az asztaloknál dedikáló, iszogató-diskuráló
szerzőket, böngésztem az új felhozatalt és méregettem a konténerek közt
kígyózó színes olvasótömeget. Egyszerre csak Földim hirtelen
kézrándítására lettem figyelmes, aki ahhoz az asztalhoz húzott, ahol
Nagy Gyuri dedikálta kötetét: Magyarország apróbetűs története. – A
honfoglalástól napjainkig.
Földim leült Gyuri mellé és beszélgetésbe elegyedtek, én pedig készítettem néhány felvételt. Közben a tömegben váratlanul felfedeztem
egyik vidéki portáltagunkat, akivel épp egy online interjú elkészítésén
munkálkodtunk. Szóltam Gabinak, hogy kapás van – és megígérve Gyurinak,
hogy nemsokára visszajövünk – portáltagunk és kiadójának vezetője
nyomába eredtünk a tömegben. Már csak a kiadó konténere előtt értük utol
őket, ahol megbeszéltünk néhány, a készülőfélben lévő interjúval
kapcsolatos részletet és természetesen készítettem számos képet is
illusztráció gyanánt.
Mire visszaértünk Gyuri asztalához, sajnos már elment, így csupán ennyire nyúlt személyes kapcsolatunk.
Másnap Földim hátszelében bízva bejelöltem Gyurit a Facebookon, és ő
kis gondolkodás után vissza is igazolt. Lelkesedésem az irodalom és a
fényképezés iránt akkoriban olyan mértékű volt, hogy azonnal elküldtem
neki az általam készített képeket a Facsén és felvetettem egy
portálunkon megjelenő – szokás szerint 13+1 kérdésre választ adó –
interjú elkészítésének lehetőségét. Úgy terveztem, hogy ezt az interjút
nem én, hanem valamikori szomszédja, Földim és szerkesztőtársam, Gabi
készítette volna el.
A válaszra várva lassan cammogtak a napok, és
egyre fogyott a reményem, hogy a 4 Dimenzió Online portál felületén
valaha is megjelenjen egy Nagy Gyuri interjú. Néha rákattintottam Gyuri
Facebook oldalára és szinte választ szuggerálva bámultam. Egyszerre csak
valamiféle kisülésszerű felismerés csípett belém: már nem tartoztam a
Gyuri ismerősei közé.
Természetesen úgy véltem, ez csak valami
fatális félreértés lehet és rövidesen újra bejelöltem, de az állapotunk 6
éven keresztül, és most már sajnos örökre így maradt: „ISMERŐSNEK
JELÖLTED.”
Névnapomon, telefonon köszöntött a mama, és még
mielőtt észlelhettük volna a neten, közölte velünk a lesújtó hírt:
hiába tűnt felgyógyultnak a Gyuri és hiába rendezkedett be hosszú
életre, László napon váratlanul elhunyt.
Sosem fogom már megtudni, hogy anno miért hagyta el olyan hirtelen
a dedikáló asztalát az Ünnepi Könyvhéten, hiszen nem váltotta senki. Az
asztal visszaérkezésünkkor ott állt üresen a tér közepén, és még csak
egy cetli sem volt rajta: „Bocsi, csak egy üdítőért szaladtam el ebben a
dög melegben – Gyuri”.
Sosem tudom már meg, hogy valójában miért mondta le rendre a csókakői vendégeskedést. Csupán annyit
hallottam, hogy tartott a radikális jobboldali párt dominanciájától, és
hogy ezzel a helyi körülménnyel ő nem kompromittáltathatja magát. De
hogy konkrétan velem – politizálást kerülő irodalmárral – szemben mitől
óvakodhatott, miért száműzött néhány napon belül FB ismerősei köréből,
és hogy miért nem fogadott életében vissza, azt már sohasem fogom
megtudni.
Nagy Gyuri elment, és végleg bennem felejtett néhány
szúrós kérdőjelet. Mennyivel jobb lenne, ha legalább most hagyott volna
egy cetlit: „Bocsi, csak egy üdítőért szaladtam el ebben a dög melegben –
Gyuri.”
2017. június 28.